Esta receta se puede ver en castellano aquí.
Tavaly karácsonykor kaptam ajándékba a világ egyik legjobb szakácsának Heston Blumethal-nak „A tökéletesség nyomában” című könyvét. A könyv egyik fejezete a tésztának van szentelve, melyben a mester elmondja, hogyan kutatta fel olaszországi utazásai során - és milyen szempontokat vett figyelembe - azt a bizonyos tésztát, ami szerinte a világon a legjobb. Választása (itt egy kis reklám köv.) a Pasta di Aldo-ra esett, melynek készítését a kicsiny tésztagyár tulajdonosa - bármennyire furcsának tűnik - még csak nem is főállásban műveli, hanem egyszerűen a tésztakészítés iránti szenvedélyének hódolva. Természetesen ezzel lehetne vitatkozni, hogy valóban ez a tészta lenne-e a világon a legjobb, biztosan lennének érvek és ellenérvek mellette és ellene, de egy biztos, hogy én abban a pillanatban a fejembe vettem, hogy nekem ezt a tésztát meg kell kóstolnom és onnantól kezdve kutatni kezdtem a „világ legjobb tésztája” után. A világháló segítségével viszonylag könnyen rá is leltem, azon nyomban meg is rendeltem, és bizton állíthatom, hogy Blumenthalnak nagy valószínűséggel igaza van. Ilyen tésztával nem találkozik az ember minden nap. Éppen ezért (először csak magában kóstoltam meg egy kevés extra szűz olívaolajjal meglocsolva) olyan feltétre volt szükségem, amely „rangban” méltó ehhez a tésztához, de nem veszi át a főszerepet. Azt hiszem, hogy ezzel az egyszerűségében nagyszerű sült-paradicsom szósszal nem tévedtem. De erről győződjön meg mindenki saját maga...
Tavaly karácsonykor kaptam ajándékba a világ egyik legjobb szakácsának Heston Blumethal-nak „A tökéletesség nyomában” című könyvét. A könyv egyik fejezete a tésztának van szentelve, melyben a mester elmondja, hogyan kutatta fel olaszországi utazásai során - és milyen szempontokat vett figyelembe - azt a bizonyos tésztát, ami szerinte a világon a legjobb. Választása (itt egy kis reklám köv.) a Pasta di Aldo-ra esett, melynek készítését a kicsiny tésztagyár tulajdonosa - bármennyire furcsának tűnik - még csak nem is főállásban műveli, hanem egyszerűen a tésztakészítés iránti szenvedélyének hódolva. Természetesen ezzel lehetne vitatkozni, hogy valóban ez a tészta lenne-e a világon a legjobb, biztosan lennének érvek és ellenérvek mellette és ellene, de egy biztos, hogy én abban a pillanatban a fejembe vettem, hogy nekem ezt a tésztát meg kell kóstolnom és onnantól kezdve kutatni kezdtem a „világ legjobb tésztája” után. A világháló segítségével viszonylag könnyen rá is leltem, azon nyomban meg is rendeltem, és bizton állíthatom, hogy Blumenthalnak nagy valószínűséggel igaza van. Ilyen tésztával nem találkozik az ember minden nap. Éppen ezért (először csak magában kóstoltam meg egy kevés extra szűz olívaolajjal meglocsolva) olyan feltétre volt szükségem, amely „rangban” méltó ehhez a tésztához, de nem veszi át a főszerepet. Azt hiszem, hogy ezzel az egyszerűségében nagyszerű sült-paradicsom szósszal nem tévedtem. De erről győződjön meg mindenki saját maga...
Hozzávalók (2 személyre):
• 160 g pappardelle tészta
• 250 g koktélparadicsom
• 3 salotta hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 250 g (2 gombóc) mozzarella
• só
• egy maréknyi friss bazsalikom
• olívaolaj
Megmossuk és megszárítjuk a paradicsomot. A salottahagymát julienre (ejtsd: zsülien - vagyis hosszúkásra) vágjuk, félretesszük. Egy serpenyőbe nagyon kevés olajat öntünk, és amikor már meleg beletesszük az egészben hagyott kotélparadicsomokat és nagyon lassú hőfokon sütjük. Néha meg-megrázogatjuk a serpenyőt. Egy másik serpenyőbe is öntünk egy kevés olajat, beletesszük a salottahagymát és lassan dinszteljük. Mikor már üveges a hagyma hozzáadjuk az apróra vágott (vagy présen átnyomott) fokhagymát, összepirítjuk és félrehúzzuk. Sós vízben kifőzzük a tésztát. Mikorra a tészta megfő, a paradicsom is készen lesz. A sülés közben levált paradicsomhéjakat kiszedjük, a paradicsomhoz adjuk a hagymát, megsózzuk és összemelegítjük. A legvégén hozzáadjuk a durvára vágott bazsalikomot és félrehúzzuk. A tésztát leszűrjük, tányérokra szedjük, a tetejére halmozzuk a hagymás-fokhagymás paradicsomot, majd kézzel széttépkedett mozzarellával megszórjuk. Jó étvágyat!
0 comentarios:
Publicar un comentario